A Nullarboron átkelni - milyen valójában?

A Nullarbor-síkság, Ausztrália leghosszabb egyenes útjával, valami, amit az általános iskolai földrajzban tanulunk meg, és híres az ausztrál népmeseben. Gyerekként képzeletemben egyfajta keverék volt a Great Sandy Desert és a Szahara sivatag között, óriási homokdűnékkel és ezer kilométeren át nincs civilizáció. Most, hogy mi is átkeltünk a Nullarboron, tudjuk, hogy a gyerekkori képzelgetéseim nagyon eltértek a valóságtól.

A Nullarbor átkelése a Nyugat-Ausztráliai oldalról Norsemanben kezdődik, amely Esperance-től kb. 200 km-re északra található, és Ceduna-ban, Dél-Ausztráliában ér véget. A két város közötti teljes távolság kb. 1200 km, az egész út bitumen, és egy sor útiközpont van benne üzemanyaghoz. A nyolc útiközpont közül a legtöbb szállást, teherautó-állomás ételt és néhány alapvető élelmiszert kínál, néhánynak pedig teljes étterme és bárja is van. Nem pontosan nagyon távoli sivatagi utazás, de mégis elég távol ahhoz, hogy elégséges tervezést igényel a kezdet előtt.

Milyen valójában a Nullarbor? A vidék változatosabb, mint amilyennek vártam, bár a Bight sziklái kivételével nem a legszebb táj. Az utazás első napján Norsemanből Balladonia szabad táboráig mentünk az „Arid Desert Woodland”-on keresztül, amely a világ egyik legrégibb és sűrűbb erdője. Sűrű bozótosnak néz ki, kis fákkal és sok aljnövényzettel. Röviden megálltunk Balladonia útiközpontnál üzemanyagért és forró csipszért, és szerettük a Skylab űrromot a tetőn. A „90 Mile Straight” Balladonia körül kezdődik, és bár tervezettem, hogy a táblánál csinálunk egy családfotót, előbb ment ránk, mint ahogy tudtunk volna, és nem tudtunk megállni. Szerencsére mindkét végén van egy ilyen tábla.

A második nap során befejeztük a 90 Mile Straight-et, egy gyors fotózási megállóval a táblánál, majd egy hosszú ideig először egy kanyar. Caigunában van egy sziklaüreg, de mivel 50 km/órás széllel küzdöttünk és már nagyon lassan haladtunk, nem álltunk meg. Cocklebiddy-n keresztül is egyenesen mentünk, kihagyva a Chapel Rock képződményt, az Eyre Bird Observatory-t és a Baxter Cliffs-t, mert a szél túl borzasztó volt.

A tájat dús bozótos vidékről nyíltabb hegyvidékek váltották, bár még mindig nagyobb fákkal tarkított részeken haladtunk keresztül. Amint a lassú út folytatódott, a vidék nagyon lapulnak és kissé unalmasnak tűnt, és a gyerekeink a „Nullaboring Plain” névre keresztelték.

Feltételeztem, hogy egy tengerszinthez közel eső síkságon haladunk, de amikor elértük a Madura Pass-t, rájöttem, hogy tévedtem. Ez a passz, amely néhány kilométerrel Madura útmenti kocsma keleti oldalán található, egy sziklafal tetején helyezkedik el, és lenyűgöző kilátást nyújt a Roe síkságra és a Southern Ocean felé.

A Roe síkság nagy, lapos, alacsony növényekkel borított, és úgy néz ki, ahogyan az afrikai szavannát képzelem el. A passz tetején egy pihenőhely található, amely tökéletes a fotózásra. Az éjszakát a Roe síkságon egy ingyenes táborhelyen töltöttük, és meglepetésünkre sok tengeri csigaházat találtunk a táborhelyek körül. Úgy tűnik, hogy ez a síkság egykor az óceán fenekének része volt.

Az ingyenes táborhelyet a WA kormány biztosította, sok hely, sok piknikasztal és legfontosabb, vécék (long drop). Meglepetésünkre sok pihenőhelyet biztosítottak az úton. Nem mindegyiknek voltak vécék, de ha önellátó vagy, akkor biztosan nincs hiány táborhelyekben vagy egy csésze tea kifogásához.

A harmadik nap a szél végül úgy döntött, hogy kedves legyen velünk és 180 fokkal elfordult, most már előre tolja minket. A Roe síkság véget ér, amikor átmegy Mundrabillán és felmegy az Eucla-hágón vissza az erődítményre. Üzemanyagot vettünk Euclában, amely az utolsó település a WA oldalon a WA/SA határon.

Az útiközpontnak van egy szép szálloda/motel, autókamping, múzeum és játszótér. A gyerekeink szerették az „öregiskolai” játszótérrel, fémcsúszdával és lóherehintővel, valamint a Leeuwin Whale-t, amely egy nagy betonbálna, amelyet az Albany turisztikai tanács finanszírozott. Az Eucla Telegraph állomás romjai is rövid távolságra vannak az útiközponttól.

A következő állomás a határfaluban volt. Szigorú karanténellenőrzés van a határon, amikor WA-ba megy. A karanténhivatalnokok megvizsgálják az autódat, a hűtőszekrényeket és a szekrényeket friss gyümölcsök és zöldségek, valamint méz és más tárgyak után. Nézze meg a megfelelő kormányzati weboldalt a karanténkorlátozásokról. Dél-Ausztráliába menve a határon nem ellenőriznek, az első SA karanténpont Cedunában van.

Megálltunk a határfaluban lévő útiközpontnál és kihasználtuk az alkalmat egy óriás vegemite-tartó kengurura. Nem minden nap látni ilyeneket!

Továbbutazva Dél-Ausztráliába először lesz lehetősége a Great Australian Bight szikláinak megtekintésére. Van néhány jelzett fotózási hely – parkolóval – a sziklákra. A sziklák abszolút szép és minden amit reméltem, hogy lesznek. Az első fotózási megállónál nem volt korlát és nem mehetettünk túl közel a szélhez, mert a szél még mindig olyan erős volt, hogy gondoltam, hogy elrepülök. A kilátás lenyűgöző volt!

A második sziklaállomásunkon egy kerített sétány vezetett ki egy pontra, ahol még több fantasztikus fényképet készíthettünk. A szél erőssége és a szikla alól való kifagyás miatt nagyon örültekünk, hogy kerítések álltak a helyükön.

A tervünk az volt, hogy az éjszakát a sziklákon táborozzuk le. Ez egy vágyálomlistás elem volt, és valami, amire vágytunk. Mindenki látott már olyan fényképeket, ahol emberek ezt csinálják, és ez lenyűgöző, azonban a szél olyan erős volt, és az idő hideg és borzasztó, ezért úgy döntöttünk, hogy ez nem lenne jó választás. Folytattuk az utat, remélve, hogy egy védett táborhelyet találunk az éjszakára, ami könnyebb volt mondani, mint tenni.

Késő délután találkoztunk a Head of Bight cetlátogató központ kijáratával. A központot az Aboriginal Lands Trust üzemelteti, és a Bundának a szikláin található, nagyszerű kilátással a Bightra, és még fontosabb, hogy rengeteg cetlátogatással. A terület a Southern Right Whales (május – október) szaporodási területe, és a központ még garantálja, hogy cetet fog látni, ha a csúcsidőszakban, június és augusztus között látogat.

Amint folytattuk a védett táborhely keresését, áthaladtunk a Treeless Plainen, amely egy olyan terület, amelyen egyáltalán nincs fa, kezdve a Nullarbor útiközpont közelében, belemagolva a Head of Bight kijáratot, és mintegy 20 km-ig tart. Végül egy másik pihenőhelyet találtunk a 222 km-es táblánál Yalata közelében, nagyon védett, sok fával, de sok hely is van.

Az utolsó napunk a Nullarbor átkeltével Nundroo-ban tankoltunk, amely Ausztrália vombát fővárosának tartja magát, áthaladtunk Fowlers Bay és Mexican Hat Head kijárata mellett, és Penongban ebédeltünk a városi parkban. Penong az Ausztrália legnagyobb szélmalmának otthona, és egy nagyszerű külső szélmalom múzeummal rendelkezik.

A híres szörfözési strand, a Cactus Beach leágazása is Penongban található. Cameron fiatalabb korában szorgalmas szörföző volt, ezért érdemesnek tartotta, hogy 20 kilométert megyen poros úton, hogy megnézze. A bejárat érdekes volt sok homokdűnével és sós tavakkal, néhányuk közülük még rózsaszínűek voltak az úton.

A strand közelében van egy falusi táborhely, amely kedvelt hely a szorgalmas szörfözők körében. Aznap nem volt nagy hullámzás, de még így is nagyszerű hely volt. Visszatérve az aszfaltozott útra, folytattuk az utat Ceduna felé, és ezzel befejeztük Nullarbor kalandunkat, egy újabb bucket list elemet teljesítve.

Habár az út hosszú, sok érdekes hely van, és néhány furcsa dologra is figyelni kell az átkelés során. Kedvenc helyeink voltak:

• The Nullarbor Links – a világ leghosszabb golfpályája.

Ez egy 18 lyukas golfpálya, amely Kalgoorlie-ban kezdődik és Ceduna-ban végződik. A lyukak érdekes neveket kapnak, és sok teéje az útszéli kocsmaállomásoknál található.

• Díszített fák

Igazi ausztrál hátsóvidéki hagyomány szerint vannak különleges fák az út mentén, amelyek egy meghatározott témára vannak díszítve. Figyeljen a Teddy Bear Trees, Tea Cup Tree, CD fa, Bra Tree, Underwear Tree és Cooking Pot Tree fákra. Az utazók szabadon hozzáadhatják saját tárgyaikat a fákhoz. Többségük a wikicamps-ban van felsorolva.

• Állatúti táblák

Az úton különböző állatfigyelmeztető táblák vannak. Kedvencünk a teve, Wombat and Kangaroo táblák voltak.

• RFDS mentő leszállópályák

Az autópálya egyes részei mentő leszállópályaként vannak jelölve az RFDS számára. Van rá utaló táblák és útjelzők. Ezen területeken nem szabad megállni.

Nullarbor-síkságon átkelni kaland magában is, és biztosan érdemes. Valami, amit újra megtennénk, bár talán cetfigyelő szezonban és legközelebb szél nélkül.

Szeretne könnyen megtalálni a táborhelyeket és látványosságokat a Nullarbor mentén? Töltsön le ingyenesen a CamperMate alkalmazást